Történelmi áttekintés - a shinsengumi megalakulása

Hijikata Toshizo 1863-ban 13 társával azért ment Kyotoba, hogy valamilyen módon harcolhasson az Ishin Shishi csoporttal szemben (ők császárpártiak voltak, a császár hatalmát akarták visszaszerezni) a Bakufu (olyan katonai kormányzati rendszer, amely a császár helyett, a shogun vezetésével irányította az országot) védelmében. E cél érdekében alapították meg a Shinsengumi elődjét, a Roushigumit, amely különböző testőri és egyéb katonai feladatokat látott el és a vezetője Kiyokawa Hachirou volt. Eredetileg Kiyokawa Katamori Matsudaira (egy Aizu nagyúr) megbízásából toborzott harcedzett roninokat (gazdátlan szamurájokat), afféle testőr csapatnak.

A Kiyokawával való szakítás után a Roshiguminek három vezetője volt - Kondou Isami, Serizawa Kamo és Niimi Nishiki. Akkor alig voltak húszan, pár hét alatt azonban összeszedték a környék roninjait, és a rendfenntartó alakulat száma hetvenre nőtt. Az akkor fékezhetetlenül garázdálkodó császárpárti bandákat visszaszorították, a köznép pedig Serizawa jóvoltából hamar nevet adott a roninok csoportjának. Mibu Farkasai - suttogták és inkább lesütött szemmel félreálltak, ha megláttak egy-egy őrjáratot. Mert Serizawa az élő fába is belekötött, fennen hirdetve a nevét, mint a Farkasok vezetője. Esténként részegre itta magát, tört, zúzott és nemegyszer gyilkolt is.
Aztán megvarratták az egyenruhákat, és fegyvereket, vérteket, felszerelést vettek, sőt, Serizawa egy hollandusokól vett ágyút is hazavontatott, később ezzel lőtte ripityára egy gyanúsnak vélt kereskedő házát... ^^

Mivel a Roshigumi főhadiszállása Kyoto Mibu nevű kerületében (egy kicsiny faluban) volt, ezért eredetileg Mibu Roshinak hívták őket (Mibu Roninjai), majd ebből lett a "Miburo" - Mibu farkasai.

A csoport vezetésében bekövetkezett tisztogatások eredményeképpen (bővebben lsd. Hijikata életrajzát) 1863. augusztusában végre megalakulhatott a Shinsengumi abban a felállásban, amelyet mindannyian ismerünk. Vezetője egy személyben Kondou Isami, alparancsnoka pedig Hijikata Toshizo volt. Annak ellenére, hogy ez a fegyveres testület nagyon rövid ideig tevékenykedett (1863-1868), mégis a japán történelem egyik leghatékonyabb és legnagyobb erővel bíró fegyveres milíciájává vált.

A Shinsengumi név kb. annyit tesz, hogy "új, kiválasztott csoport", mivel a shinsen jelentése  "új kiválasztott", a "gumi" pedig csoportot, csapatot, szakaszt jelent.

A shinsengumi hierarchiája, szabályai

A Shinsengumi kezdetben egy kis, férfiakból álló csoportosulás volt, akik erővel akarták betartatni a törvényeket Kyoto utcáin. Ahogy azonban változott a világ, már nem volt ilyen könnyű bejutni közéjük. Gyakran tesztelték a jelentkezőket (általában ez párharcot jelentett más jelentkezőkkel a parancsnokok szeme láttára) és aki a legjobb volt, felvették maguk közé.
Az 1864. július 8-i Ikedaya incidens után - amelyben a Shinsengumi megakadályozta, hogy felégessék Kyotot - ugrásszerűen megnőtt az újoncok száma. Népszerűségük csúcsán a 300-at is elérte tagjainak a száma. A Shinsengumi volt az első olyan szamurájokból álló csoport, amely befogadta maguk közé a nem szamuráj származásúakat is (tehát a gazdálkodókat és kereskedőket is). Sokan csak azért csatlakoztak hozzájuk, hogy szamurájok lehessenek és részt vehessenek egy politikai csoportosulásban.

A Shinsengumi lassacskán úgy kezdte védeni Kyoto utcáit, mintha hivatalos rendőrségi különítmény lett volna. Két műszakban - nappal és éjszaka - őrjáratoztak. Természetesen az Ishin Shishi és egyéb csoportosulások éjszaka voltak aktívabbak, ezért az éjszakai műszak volt a mozgalmasabb.

A Shinsengumi alaptechnikája a Tennen Rishin Ryu volt, ezt a harci technikát mindannyian ismerték és használták. Ezenkívül mindenki használhatta a saját technikáját is.

A SHINSENGUMI VEZETÉSE

Pre-Shinsengumi (Roshigumi):

Parancsnokok: Serizawa Kamo, Kondou Isami, Nimi Nishigi

Alparancsnokok: Hijikata Toshizo, Yamanami Keisuke

Shinsengumi:

Parancsnok: Kondou Isami

Alparancsnok: Hijikata Toshizo

Katonai tanácsadó: Itou Kashitarou

Kapitányok: 1.: Okita Souji (Okita Soujiro)
                 2.: Nagakura Shinpachi
                 3.: Saitou Hajime
                 4.: Matsubara Tadaji
                 5.: Takeda Kanryuusai
                 6.: Inou Genzaburou
                 7.: Tani Sanjyuurou
                 8.: Toudou Heisuke
                 9.: Suzuki Mikisaburou
                 10.: Harada Sanosuke

A kémek vezetője: Yamazaki Susumu

Post-Shinsengumi (Koyochinbutai):

Parancsnok: Hijikata Toshizo
 

A SHINSENGUMI SZABÁLYAI:

A Shinsengumi törvényének megalkotását sokan Serizawa Kamo vagy Kondou Isami nevéhez fűzik, mégis úgy tűnik, a valódi értelmi szerző Hijikata Toshizo volt. A törvény 5 cikkelyből állt, bármelyik be nem tartása azonnali seppukut (rituális öngyilkosság) vont maga után.

1. Tilos megtagadni a Bushidót.
2. Tilos a dezertálás.
3. Tilos a saját vagyon felhalmozása.
4. Tilos bármely büntetőperben való részvétel.
5. Tilos bármely egyéni harc kezdeményezése.

A fentieken kívüli szabályok:

1. Ha egy szakasz vezetője halálosan megsebesül egy harcban, a szakasz valamennyi tagjának tovább kell harcolnia és meghalnia.

2. Bármilyen nemes harcban is halt meg valaki, az egység vezetőjén kívül a holttestet a csata helyszínén kell hagyni.

A legfeltűnőbb mégis ez a kitétel: Ha a Shinsengumi tagja idegennel harcol - akár szolgálatban, akár nem - és úgy megsebesül közben, hogy képtelen megölni ellenfelét, elmenekülhet. Ugyanakkor, ha a hátára kapta a sebet, seppukura kell utasítani.

A Shinsengumi számtalan tagjára várt seppuku a szabályok megszegése miatt, sokukkal kémek végeztek. Akkoriban úgy mondták, Kyoto utcáin a Shinsengumi tagjainak vére folyt leggyakrabban.

a shinsengumi felbomlása

A Bakufu-korszak vége (1192-1868) után a Shinsengumi darabjaira hullott. Japán legerősebb milíciája nem volt más, mint menekülő roninok hordája. A Boshin Háború idejére (1868-69) a Shinsengumi nevet változtatott, Koyochinbutai lett a nevük és a Bakufuért harcoltak a császári seregek ellen. Vezetőjük továbbra is Kondou Isami volt, akit azonban elfogott a Meiji kormányzat. Ez azonban nem tartotta vissza a Koyochinbutait attól, hogy felvegye a harcot a nyugati fegyverekkel - és Hijikata Toshizou vezetésével megint kaptak egy esélyt. Edo eleste után azonban nem tehettek már semmit, a Tokugawa Bakufu uralma véget ért. Megkezdődött a Meiji restauráció, a Koyochinbutai pedig célként tűzte ki egy "új Japán" létrejöttét. Hokkaidora menekültek, és ott harcoltak tovább. Hijikata halála azonban egyet jelentett a Shinsengumi halálával is.
 

Nem nehéz elképzelni azt a fejetlenséget, amit a Meiji-korszak hozott magával. A Shinsengumi még élő tagjainak túl kellett élniük az üldöztetést, azt, hogy bárki megölhette őket álmukban; azt az időt, hogy az ideáljaik, az életük, és mindaz, amiben valaha hittek, a külföldiek hatására a semmibe foszlik. Szembesülniük kellett azzal, hogy az évszázadokig a külvilágtól hermetikusan elzárt ország kinyitotta a kapuit, és vad, mindent átölelő változásokba kezdett. Azok, akik hittek még a múltban, nem csoda, ha az utolsó lélegzetükig és szívdobbanásukig harcoltak érte. Pontosan ezért tisztelik őket ennyire ma is, hiszen ők mindannyian a becsület harcosai voltak.