�zenet a palackban:

Kedves Olvas�!

Bizony�ra szereted az Inuyasha anim�t. Ennek f�ny�ben tal�n joggal felt�telezem, hogy, mikor kezdet�t veszi a sorozat, tekinteted h�s�gesen a j� �reg t�v� k�perny�j�re tapasztod. �s pislog�s n�lk�l n�zel szembe e t�rt�net csod�ival. Amennyiben �gy van, az �r�somat tal�n t�lont�l ismer�snek fogod tal�lni. Ennek ellen�re arra k�rlek, olvasd v�gig t�relmesen. Mikor kiv�gezted az utols� sz�t is, felteszek Neked egy k�rd�st.

 Sesshoumaru �s Sana� hist�ri�ja

1. Tal�lkoz�s

Az erd� csendes volt. Az �g nyugaton r�zsasz�nre v�ltott. Keleten m�r eg�szen s�t�t volt. A Nap centir�l centire ereszkedett, mintha att�l f�lt volna, leesik. A f�k lombja narancssz�nben j�tszott, majd a narancs ragyog�s v�gigfutott a kem�ny t�rzseken, kiemelve reped�seiket, �thatolt a bokrok s�r�j�n, v�gigfutott a f�ld�n, v�g�l megt�rve, elgyeng�lve, de eljutott egy �reg, magas f�ig.  Sesshoumaru a fa t�v�ben fek�dt �jultan. Hirtelen elt�nt szem�r�l a v�r�s hom�ly, mag�hoz t�rt. Halk, gy�ny�r� dal sz�llt fel�, mely meg�rintette a lelk�t, k�rbevette, majd elhalt. Megrezzent egy bokor, s a lassan lefel� araszol� Nap f�ny�ben egy n� alakja rajzol�dott ki. A szellemet n�zte. Sesshoumaru �v�ltve �lt fel, szeme v�r�s volt, arc�n a m�regcs�kok megvastagodtak. A l�ny ijedten hozz�simult egy mellette �ll� f�hoz, de azt�n elengedte. Nem f�lt.

Sesshoumaru fel�bredt. M�r bes�t�tedett. �rezte, hogy az alkonyatkor n�la j�rt l�ny nemr�g volt ott. Oldalra ford�totta fej�t, �s nem messze t�le egy hossz�k�s kis fadobozt vett �szre. Sok�ig n�zte. Majd a bokrok k�z�l el�l�pet a n�. Egy nagy lev�len s�lt halat �s gomb�t tett le a szellemt�l tisztes t�vols�gra.

- T�r�dj a magad dolg�val. Ne hozz semmit, nem eszem emberi �tkeket –Sesshoumaru hangja rekedt volt. Nem n�zett r� a l�nyra, aki v�g�l mag�ra hagyta �t.

A Hold maga k�r� vonta felh�-ruh�j�t, szem�rmesen eltakarva sz�ps�g�t, majd e sz�nj�t�kot megunva, v�g�l m�gis ledobta k�nt�s�t, csak hogy megcsod�lhassa az alant kanyarg� patakban t�k�rk�p�t. El�gedetten szeml�lte arc�t, mi m�r teljes pomp�j�ban l�tszott, k�pr�zatos f�nye v�gig�ml�tt a t�jon, ahogy kacagott, hisz a v�z halk, csilingel� csobog�sa legink�bb egy le�ny nevet�s�t id�zte. �m, miel�tt kiteljesedhetett volna a gy�ny�r� pillanat, v�z csobbant, kem�nyen, megt�rve ezzel e halk, sz�ps�ges mel�di�t, s a sima v�zt�k�r megr�zk�dott, fodrai v�gigfutottak a Hold m�s�n, �s a k�p elm�lt, visszavonhatatlanul. Mert a patakban egy ember �llt. A n� halat pr�b�lt fogni, a hold f�nye s�rt�d�tten megcsillant a v�zen, s a l�ny pr�b�lkoz�sa nyom�n felr�ppen� cseppek megannyi gy�m�ntk�nt csaptak az �g fel�. N�h�ny f�rfi lop�dzott fel� az �j s�t�tj�ben, �m a l�ny �szrevette �ket, megfordult, szem�ben ez�st csillant. A f�rfiak k�zelebb h�z�dtak egym�shoz, de a gondolatb�l, hogy n�gyen vannak egy v�kony n� ellen, b�tors�got mer�tettek �s kih�zt�k magukat.

- Megmondtam! Sejtettem, hogy te vagy a tolvaj, Sana�!

- Szerencs�d, hogy �rva l�tedre a falu befogadott. �s �gy h�l�lod meg?

- Most megtanulod, hogy ne lopj!

- Te torzsz�l�tt, megkapod, ami neked j�r!

- �r�lj neki, hogy megt�r�nk magunk k�z�tt, te sz�rny!

Sana�t a f�ldre tasz�tott�k, �s elkezdt�k rugdosni. Mikor v�geztek, a l�ny els�ntik�lt.

- Nem sok megb�n�st mutat.

Reggel Sana� gy�gyf�veket vitt Sesshoumarunak. Most k�zelebb ment, a fej�t lehajtva a f�rfi mell� t�rdelt, �s odatartotta neki azt, amit hozott. 

- Nem kell. Megmondtam, hogy ne hozz semmit –m�g mindig rekedt volt. Nem n�zett r� a l�nyra –Hol szerezted a sebeidet? –nem kapott v�laszt –Nem kell elmondanod, ha nem akarod.

Sesshoumaru r�n�zett a l�nyra. Sana� felemelte a fej�t, majd elmosolyodott. A szellem pislogott p�rat, amint a halv�ny, vil�gos, k�kessz�rke szemekbe n�zett. Az egyiket f�lig eltakarta egy �benfekete hajtincs. A f�rfi elveszett benn�k. Sesshoumaru azonban szellem volt, a hidegv�r �s �nuralom mintaoszlopa, h�t gyorsan, m�g miel�tt ki�lt volna az arc�ra a megd�bben�s, m�r el is nyomta azt.

- Most minek �r�lsz? –�jra elfordult –Csak k�rdeztem, nem mintha nagyon �rdekelne.

Sana� visszament a falu sz�l�n, az erd�h�z �s a kis patakhoz k�zel l�v� kunyh�j�hoz, mely igaz�b�l egy barlangszer� m�lyed�s volt a szikl�ban. F�lrehajtotta az ajt�k�nt szolg�l� rongyot, �s meglepve l�tta, hogy egy f�rfi az ennival�j�t falja fel �ppen. A f�rfi h�trafordult.

- Mi van?! T�n a ti�d ez a visk�?

Sana� v�gigm�rte. Farkasb�rbe �lt�z�tt, sz�rkehaj�, sebhelyes arc�, a f�le hegyes. Egy farkas szellem. A l�ny lassan b�lintott. Ki�ltoz�s hallatszott.

- Ahhgrr, farkasok! Seg�ts�g!

- Jaj nekem! M�ris r�m tal�ltak! El kell menek�ln�m! –a szellem kirohant a kunyh�b�l, �s megpr�b�lt �tjutni a patak t�ls� oldal�ra, �m n�h�ny farkas m�g idej�ben r�ugrott, �s kih�zta �t a v�zb�l. A szellem m�r a parton hasalt, mikor ott termett egy m�sik farkas szellem, egy fiatalabb, hossz�, fekete haj�.

- Haha. T�v� tettem �rted az eg�sz erd�t, te mocskos tolvaj –odahajolt a m�sikhoz –�s most, add el� az �kk�szil�nkot, amit ellopt�l t�lem.

A sebhelyes arc� remeg� k�zzel el�h�zta, �s a kez�be nyomta a szil�nkot. A m�sik szellem megfordult.

- K�sz�n�m, hogy nem b�ntetsz meg �rte… -mondta k�ny�rg� hangon a sebhelyes.

A fiatalabb vill�mgyorsan visszafordult �s egyetlen csap�ssal v�gzett vele.

- Ostoba. Elfelejtettem volna? –majd r�n�zett a farkasaira –Ti maradjatok a faluban, lakm�rozzatok kedvetekre!

�s elkezd�d�tt a m�sz�rl�s.

Sana� az ajt�b�l n�zte v�gig a szellem meggyilkol�s�t. Elborzadt, majd mikor l�tta, hogy a farkasok megt�madj�k a falut, l�tta a v�rt, hallotta a sikolyokat, futva menek�lt az erd� fel�. N�h�ny farkas k�vette. Az erd� szokatlanul s�t�t, s�t, balj�s volt. Sana� teljes erej�b�l rohant. F�lt. Az ez�sthaj� szellemre gondolt. Megbotlott egy ki�ll� gy�k�rben, elesett. H�trafordult, �s ugrottak a farkasok.

Yaken Sesshoumaru k�tfej� s�rk�nylov�n �lt, minek neve Aun, �s a magasb�l, a felh�k k�z�l k�mlelve �s ki�ltozva kereste nagyur�t.

 - Sesshoumaru nagy�r! Hol vagy, Sesshoumaru nagy�r! V�laszolj, nagyuram! V�laszolj nekem! Lehets�ges volna, hogy Sesshoumaru alul maradt az Inu-yasha elleni k�zdelemben? Ez hihetetlen… Nem is �rtem, mi�rt agg�dok �rte, hisz a m�ltkor rajtam k�s�rletezett a kardj�val. B�r lehet, hogy j�el�re tudta, hogy nem lesz bajom, �s csak ugratott.

Yaken egy tiszt�son sz�llt le a l�val a f�ldre, ami lefek�dt, �s Yaken a h�t�n �lve egy kis feh�r vir�g szirmait t�pdeste:

- K�s�rletezett… Csak ugratott… K�s�rletezett… Csak ugratott… K�s�rletezett… Csak ugratott… K�s�rletezett. Mi!? Sesshoumaru nagy�r! Kock�ra tetted h� szolg�d �let�t egy k�s�rlet�rt! H�l�tlan kutya! –Egy k� csap�dott Yaken fej�nek, �s a kis szellem leesett a f�ldre. –Sesshoumaru nagy�r! –pattant f�l hirtelen �s visszaugrott az �llatszellem h�t�ra. Ura k�zeledett fel�. –Sesshoumaru nagy�r, tudnom kell, hogy a Tensaig�val k�s�rletezt�l rajtam, vagy nem?!

- Azt v�rtam, hogy megk�nnyebb�lten �dv�z�lsz, nem azt, hogy k�rd�re vonsz.

- Persze, nagyuram, �r�l�k, hogy �lsz… azt hittem, meghalt�l –�jabb k� tal�lta el a fej�t.

Megfordult a sz�l �s az erd� fel�l f�jt. Sesshoumaru f�lkapta a fej�t. „V�rszagot �rzek. �s farkasok szag�t… Ismer�s ez a v�rszag”

Sesshoumaru a v�r szag�t k�vetve eljutott az �sv�ny por�ban hever� Sana� �lettelen test�hez, amit a farkasok m�g nem t�ptek sz�t. Meg�llt el�tte. N�zte. Yaken k�zelebb ment a holttesthez.

- Ez egy haland� n�. De m�r meghalt. Bizony�ra farkasok t�madt�k meg, n�zd a fognyomokat, nagyuram! Nagyuram… mi�rt n�zel �gy, Sesshoumaru nagy�r… Csak nem ismered ezt a haland�t?

Sesshoumaru elgondolkozva, s�t, kicsit tal�n meglepetten figyelte a mozdulatlan testet. Esz�be jutott, milyen kedves is volt vele ez a fura szem�, sz�p l�ny. El�vette a Tenseig�t �s el�r�bb l�pett.

- Nagyuram!

Sesshoumaru azonban nem figyelt r�. Els�t�t�lt k�r�l�tte a vil�g, csup�n a halott l�nyt l�tta. Majd megjelentek az alvil�g k�ld�ttei.

- Igen… L�tom �ket. Az alvil�gb�l j�ttek �rte… Teszek m�g egy pr�b�t. Tal�n a Tenseiga seg�t…

- Pr�b�t? Milyen pr�b�t?

Egyetlen csap�ssal v�gzett a k�ld�ttekkel. A s�t�ts�g elsz�ll. Odament Sana�hez �s let�rdelt el�, azt�n jobb karja �s t�rde seg�ts�g�vel felemelte a l�nyt. Aki, meglepet�s�re, �bredezni kezdett. Egy kicsit n�zt�k egym�st. Majd Sesshoumaru fel�llt �s a l�nyt talpra �ll�totta. Sesshoumaru sz�tlanul megfordult �s m�r indult is. Sana� k�vette. Yaken viszont ott maradt.

- Na ez sz�p! Sesshoumaru nagy�r megmenti egy haland� �let�t, h� szolg�j�t pedig k�s�rleti patk�nynak haszn�lja. �gy b�nik velem, mint valami �llattal, akinek nem f�j semmi, nincsenek �rz�sei… H�pp… Sesshoumaru nagy�r, te vagy a legh�l�tlanabb szellem, akivel valaha tal�lkoztam… Annyi �ven �t h�en szolg�ltalak… h�pp… F�ztem, takar�tottam, kiszedegettem a feh�r bund�db�l a bolh�kat… Ez nem igazs�g! Nagyuram! Nem vagy m�s, mint egy h�l�tlan kutya!

Yaken ekkor vette �szre, mennyire lemaradt. Sietve iszkolt h�t h�n im�dott ura ut�n.

„Hmm. A Tenseiga arra k�sztetett, hogy megmentsek egy emberi �letet.”

2. Sana� �s a gy�gyult kar

Sesshoumaru megpr�b�lt nem t�r�dni a l�nnyal akit megmentett, �s akinek m�g a nev�t sem tudta. Sana� pedig, illend� t�vols�gra t�le, a szellem h�t�t n�zte, meglehet�sen agg�dva. Pontosabban, nem is a h�t�t, ink�bb a bal ruhaujj�t, amit a sz�l szabadon lobogtatott, jelezv�n, hogy �res… Sesshoumaru �rezte a l�ny illat�n az idegess�get, vagy… tal�n nem is idegess�get, ink�bb zavart. Yaken ura mellett l�pdelt, �s id�r�l-id�re h�tra n�zett, csak hogy gyilkos pillant�sokat k�ldhessen az idegen fel�. Aki, m�rte v�gig a „bosszant� haland�t”, nem csak megl�gy�totta egy pillanatra dr�ga ura sz�v�t, bizony�ra valami furfangos var�zslattal, csal�ssal, ak�rmivel… de m�g van k�pe k�vetni is �ket! Yaken forrt a d�ht�l, de valami�rt m�gis visszafogta mag�t.

Hamarosan el�rt�k a k�tfej� s�rk�nylovat. Sana� nagyon megijedt, hogy esetleg ott hagyj�k, ez�rt �sszeszedte a b�tors�g�t �s odafutott Sesshoumaruhoz.

- H�! V�rj! –Sesshoumaru megfordult. Ijeszt� volt a tekintete. Yaken akkor�t horkantott felh�borod�s�ban, mint egy v�zil� –���… A nevem… Sana� … �s szeretn�m megh�l�lni, hogy… hogy…

Sana� m�g kereste a megfelel� szavakat, �s mivel nem tal�lta �ket, h�t nem is nagyon b�nta Yaken felh�borodott k�zbesz�l�s�t:

- Te szemtelen haland�, csak nem k�pzeled, hogy Sesshoumaru nagy�rnak sz�ks�ge lenne a seg�ts�gedre! –mondta megvet�en. Sana� elpirult.

- H�t az biztos, hogy n�lad hasznosabb vagyok! –majd �gyet sem vetve Yaken d�h�dt h�rg�s�re, szembefordult az eddig unott k�ppel, �m nagyon is �rdekl�dve figyel� szellemmel. – Mondd, szeretn�d visszakapni a karod? –k�rdezte halkan.

Sesshoumaru meglep�d�tt. Annyira, hogy nem is tudta titkolni. Majd b�lintott.

- Akkor vedd le a f�ls�d! –mondta a l�ny hat�rozottan, �s Sesshoumaru, maga sem tudva, mi�rt, �s persze Yaken legnagyobb megd�bben�s�re, engedelmeskedett. Sana� el�gedetten m�rte v�gig a f�rfit, hisz m�gis csak az, r�ad�sul j�l n�z ki, �s �, � egy n�, s�t, m�r bet�lt�tte a tizenhatot is, teh�t feln�tt n�… Gyorsan elhessegette a gondolatot. Meg�rintette Sesshoumaru csonka karj�t. Becsukta a szem�t.

- �n vagyok az �let… �r�kk�n par�zsl� lelkem most fell�ngol… s f�nyem el�r t�ged is.

Sana�t t�nyleg vil�gos aura fogta k�r�l, �s a f�ny felk�szott Sesshoumaru karj�ra is. A f�rfi �rdekes, de mindenk�pp kellemetlen bizserg�st �rzett, �s m�r nem l�tta a n�t… tal�n csak egy sz�rk�s szemp�rt… Majd a f�ny visszak�szott, �s ott �llt Sana�, f�radtan, meggy�t�rten. A szellem len�zett a bal karj�ra. Nem �rezte, hogy ott lenne, nem is tudta mozd�tani, de ott volt, a hely�n.

- Nagyuram… Sesshoumaru nagy�r… -Yaken csak ennyit b�rt kiny�gni.

Sesshoumaru r�n�zett Sana�re, �s a l�ny viszonozta a tekintet�t. A szemeiben m�lys�gesen m�ly f�rads�g csillogott… elhom�lyosult a tekintete… �s nekid�lt Sesshoumaru mellkas�nak. A f�rfi elkapta. Kicsit n�zte. Azt�n f�l k�zzel felrakta a l�nyt Aun, a s�rk�nyl� h�t�ra, hogy elvigye egy biztons�gosabb helyre. Nem igaz�n tudta megmondani, de… valahogy… boldog volt.   

3. A barlangban

Sana� �sszerezzent. Nagyon hirtelen �bredt. V�rr�l �s hal�lr�l �lmodott. De nem �llt �ssze a k�p… pislogott, �gy v�gre l�tott is valamit a k�rnyezet�b�l. Egy barlangban volt. Sz�raz f�b�l �sszepakolt �gyf�l�n fek�dt. Nem messze t�le, egy pici t�zrak�s jelent�ktelen l�ngja f�l� g�rnyedve, egy apr� alak �lt. Mellette a l�nyhez k�pest hossz� bot fek�dt, a v�g�n egy n�i �s egy f�rfi fejjel. Sana� fel�lt. A kis valami pedig megfordult. S�t, odament hozz�. Sana� er�s k�nyszert �rzett, hogy elh�z�djon, elfusson, el�juljon, esetleg hogy h�nyjon. De �sszeszedte mag�t, �s m�r nem is volt a kis l�ny olyan b�n randa. K�l�nben is, kezdett neki r�la valami derengeni… a neve Yaken… �s… egy ez�sthaj� szellem szolg�ja. Aki megmentette az �let�t, �s cser�be � visszaadta neki a bal karj�t. Igaz, el�g sok energi�t elvont t�le a v�gtag n�veszt�se… �rny�k borult r�. Sana� feln�zett. Egy f�rfi �llt a barlang sz�j�ban, m�g�tte a telihold, f�nye meg-meg csillant ez�st haj�n, tekintete s�rg�n par�zslott, �s szinte �gette a l�ny b�r�t, ak�r a t�z. Sesshoumaru…

- Nagyuram! –ki�ltott Yaken –Hol j�rt�l, Sesshoumaru nagy�r?

- Neked ahhoz semmi k�z�d… De ha m�r megk�rdezted, az a h�r j�rja, hogy egy d�mon, Goshinki, kett�harapta a Tetsusaig�t. – Sana� h�ta bors�dzott a j�ghideg hangt�l. 

- De… nagyuram… ez hihetetlen…

�m Sesshoumaru m�r nem foglalkozott a szolg�j�val, odas�t�lt Sana�hoz. Len�zett r�, de csak a szem�vel, a fej�t ugyan�gy magasan tartotta.

- Mi vagy, te l�ny? Nincs szellem szagod.

- Ember vagyok –�llt fel Sana�, szinte b�szk�n, de mindenk�pp dacosan – Csak… egy kicsit m�s.

Sesshoumaru szinte �td�fte a tekintet�vel, mit �td�fte, kicsi darabokra szabdalta, mintha belel�tna a fej�be, titkokat keresett. Sana� azonban nem �rz�tt ilyesmiket mag�ban. Nem tudta, honnan ered a k�pess�ge, de abban biztos volt, hogy nem szellem, �s ennek �r�lt. Sesshoumaru lassan megfordult, �s le�lt egy k�re. Sana� �sszeh�zta a szem�ld�k�t. Azonnal felt�nt neki, hogy nem mozgatja a bal karj�t. Egy ideig nem sz�ltak, �s Sana� nagyon k�nosnak tal�lta ezt a hallgat�st, Sesshoumarut pedig kifejezetten ideges�tette, hogy a l�ny ilyen meredten n�zi �t. Mintha valami baja lenne.

- Mi�rt b�mulsz �gy r�m? – fakadt ki, tal�n egy kicsit t�bb �rzelmet belev�ve, mint akarta, vagy mint ami eg�szs�ges egy szellemnek.

- Mi�rt nem mozgatod a karod? –k�rdezett vissza Sana�. Sesshoumaru meglep�d�tt, nem szokta meg, hogy sz�mon k�rj�k rajta, mit mi�rt tesz. Yaken annyira kiakadt, hogy eleinte sz�hoz sem jutott, amikor pedig m�r – asztmaszer� fuldokl�ssal, amit k�s�bb megpr�b�lt k�h�g�snek �lc�zni –el�g leveg�t �sszegy�jt�tt ahhoz, hogy v�gtelen felh�borod�s�nak hangot adjon, Sesshoumaru m�r k�sz volt a v�lasszal:

- Mert nem mozog.

- Aha. �rtem – Sana� odament a szellemhez, let�rdelt hozz�, �s megfogta a kez�t. Majd d�rzs�lgetni kezdte. Sesshoumarunak m�g megijedni sem volt ideje. Most eg�szen k�zel volt a szellemhez, Sesshoumaru pedig v�rta, hogy megcsapja orr�t a f�lelem j�l ismert szaga, de nem �rzett semmit. Pontosabban, valami halv�ny vir�gillatot, mit m�r szinte elnyomott a l�ny megalvadt v�r�nek szaga… �s egy csipetnyi b�ntudatot. Mintha ezt a n�t t�nyleg �rdekeln�, mi van vele. Ujjai lassan felmelegedtek, Sesshoumaru pedig most m�r nemcsak l�tta, de �rezte is r�g elveszettnek hitt karj�t. Mozd�tani viszont m�g mindig nem tudta. A szellem d�h�s lett, mi �rtelme volt visszakapni a karj�t, ha most nem tudja haszn�lni?! Sana�, mintha ezt meg�rezte volna, a szem�be n�zett, �s elmosolyodott.

- Bocs�ss meg, nem tudom, mikor tudod �jra haszn�lni, sz�lnom kellett volna, hogy az elej�n foglalkozni kell vele. De ne agg�dj, csak d�rzs�lgetni kell, �gy vissza�ll a v�rkering�s, ut�na m�r torn�sztathatod, p�r nap, �s jobb lesz, mint a r�gi! – jelentette ki Sana� vid�man, Sesshoumaru nem �llhatta a sz�rk�s szemp�r l�t�s�t, h�t elford�totta fej�t. Sana� kicsit m�g dolgozott a kez�n, de azt�n, a nyomaszt� csendet megunva, otthagyta. Lefek�dt az „�gy�ra” �s r�vid id�n bel�l elaludt. Sesshoumaru m�g hosszan, nagyon hosszan n�zte, �s �rizte �lm�t.

M�snap Sana� arra �bredt, hogy valaki b�kd�si a v�ll�t. Halv�nyan eljutott a tudat�ig, hogy a valaki besz�l is hozz�.

- �bredj m�r, haland�, Sesshoumaru nagy�r nem szereti, ha megv�rakoztatj�k!

Sana� megfordult, �s szembetal�lta mag�t Yakennel. A l�tv�ny v�ratlanul �rte, felki�ltott, legott fejbev�gva a gn�mot. Aki, ahogy azt az �t�s erej�t�l v�rni lehetett, eld�lt, ak�r az a f�b�l k�sz�lt �l�baba, amit m�g kisl�ny kor�ban csin�lt. �s leg�labb olyan hangtalanul. Sesshoumaru azonban, ha m�st nem is, h�t a ki�lt�st meghallotta, �s biztos volt benne, hogy legal�bb egy m�rf�ldes k�rzetben mindenki hallotta. �ppen ez�rt –de Sana� �szint�n rem�lte, hogy m�s�rt –meglehet�sen d�h�sen vonult be a barlangba. Persze, Sana� szerint, csiga lassan. �s mi lenne, ha megt�madt�k volna? A l�ny s�rt�d�tten biggyesztette le ajk�t, olyan jellemz�, a f�rfiakban –�s �gy �ltal�ban, a szellemekben –nem lehet megb�zni! Sesshoumaru toronyk�nt magasodott szeg�ny n� f�l�. El�g hat�sos volt, ahogyan �llt �s n�zte, Sana� h�t�n ezer meg ezer hangya futkosott f�l �s al�, jobbra, balra, �r�lt viszket�st okozva, de a l�ny nem mert megmozdulni. Yaken is mag�hoz t�rt, mik�zben felt�p�szkodott, felfedezte a homlok�n tr�nol� hatalmas p�pot, �s nagyon–nagyon szemreh�ny� pillant�sokat l�vellt „a szemtelen kis fruska” fel�. Sana� csak most vette �szre. R�n�zett, majd megr�zk�dott. De nem az ijedts�gt�l, vagy a f�lelemt�l. A szeme furcs�n, szinte komisz �r�mmel csillogott… A k�t szellem �gy n�zett r�, mint farkas a b�r�nyk�ra, aki mindig kicselezte �t, de most sarokba szor�totta. Sana� pr�b�lta csit�tani mag�t, hiszen, „szeg�ny Yaken, olyan mintha a homlok�b�l hirtelen m�g egy feje n�tt volna”. De ezt nem kellett volna gondolnia. Mert ahogy eljutott, gondolatban, az utols� sz�ig, kit�rt bel�le a nevet�s. Sesshoumarut meglepet�sk�nt �rte ez a reakci�, Yakent pedig felh�bor�totta, teljesen kikelt mag�b�l, artikul�latlan �v�lt�sben nyilv�nult meg haragja. Szerencs�re ura nem �rtett bel�le semmit, hisz Sana� nevet�se m�g az � hangj�t is t�lsz�rnyalta. Egyszer�en nem b�rta abbahagyni, ak�rh�nyszor lenyugodott, kinyitotta a szem�t, megl�tta Yakent, egy �kl�mnyi p�ppal a fej�n. Sesshoumaru, ha nem is nyugodtan, de t�relmesen v�rt �s �llt, mozdulatlanul, hal�lkomolyan, arcizma sem r�ndult, m�g csak nem is pislogott, jelezv�n, hogy az � nyugalma megingathatatlan. �m, lelke leges legm�ly�n, �r�lt a helyzetnek. Tetszett neki a l�ny nevet�se. Mintha… mintha patak csobogna, �kk�vek csilingeln�nek… 

Sana�, mikor �szrevette a szellem komolys�g�t, lelohadt a j�kedve. „Mib�l van ez, f�b�l?” –tanakodott mag�ban Sana� –„Esetleg k�b�l, ac�lb�l… vagy j�gb�l?” Vetett egy szemreh�ny� pillant�st Sesshoumarura, �m miel�tt esz�be jutott volna egy cs�p�s kis megjegyz�s a szellem ridegs�g�re, �szrevette, milyen gyilkos tekintettel mered r� Yaken. Hirtelen nem is tudta, mi baja lehet neki, de a p�pr�l r�gt�n esz�be jutott.

- Jaj, bocs�ss meg, Yaken! –Itt sz�netet kellett tartania, hogy elnyomja az ism�t feler�s�d�tt nevet�si k�nyszert –Nem akartalak meg�tni, sem kinevetni, csak megijesztett�l, –az arca maga volt a megb�n�s, szemei t�gra ny�ltak, tekintet�ben az �szinte b�ntudat f�nye csillogott, Yaken teljesen megbocs�tott neki –�s, h�t, �gy n�zel ki, mint egy… egy...

Nem b�rta befejezni, musz�j volt eleresztenie egy apr� kuncog�st, �m ennek �ra volt: Yaken s�rt�d�tten fordult el.

4. Toukijin & Tetsusaiga

Egy lerombolt falu f�st�lg� maradv�nyai fel� tartottak. V�r volt minden�tt, �s emberi maradv�nyok. A f�ld fekete �s halott volt. A falu k�zep�n, ahol a legnagyobb volt a pusztul�s, a k�dben egy valaha hatalmas, �s bizony�ra iszony� szellem megmaradt darabjai hevertek. Yaken el�re rohant, Sana� k�vette. Sesshoumaru nyugodtan ballagott ut�nuk. Yaken a halott szellem fej�n�l �llt meg, ami akkora volt, mint egy feln�tt ember. A nem is oly r�g m�g v�r�sen izz� szemek elhom�lyosultak, a lila pof�ban hatalmas, h�feh�r agyarak f�nylettek. Sana� v�gigm�rte a tetemet, bizony�ra a szellemnek, ami v�gzett vele, hatalmas ereje van… Sesshoumaru is oda�rt, Sana� r�n�zett, szinte k�ny�r�gve, hogy menjenek. Nagyon rossz �rz�se t�madt. Sesshoumaru elgondolkozva n�zett maga el�. „Hmm. Ez Inuyasha szaga. De… m�s. Szellemszaga van, olyan, mint ap�nknak… �s nekem.” Sesshoumaru v�g�l, a jobb kez�vel, megfogta a halott szellem szarv�t, �s k�nnyed�n felemelte. Sana� el�mult, azt gondolta, hogy a f�rfi er�s, de hogy ennyire… persze, szellem, nan�, hogy er�s! De att�l m�g nagy szemekkel n�zett Sesshoumarura, aki �gy tett, mintha nem venn� �szre.

Egy legal�bb annyira s�t�t kisug�rz�s� helyre �rtek, mint amilyen a falu volt. Egy barlanghoz tartottak, Yaken ment be els�nek, f�lrehajtva a f�gg�nyt. Sana� belesett a r�sen, egy nem t�l bizalomgerjeszt� szellem �lt odabent. Hallotta is, amit mondott.  

- Mit akarsz?

Ekkor Sesshoumaru is bel�pett, Sana�nak viszont esze �g�ban sem volt k�vetni.

- Te vagy Kaijinbou, Toutousai sz�m�z�tt tan�tv�nya?

- �n vagyok.

- Ez a szellem kett�harapta a Tetsusaig�t. –Sesshoumaru ledobta a fejet a f�ldre –Azt akarom, hogy olyan kardot k�sz�ts nekem az agyar�b�l, amely legy�zi a mestered �ltal k�sz�tett kardot.

- Hogyan csin�lhatn�k b�rmit is egy halott dologb�l? –csusszant k�zelebb a f�rfi a fejhez.

Sesshoumaru el�vette a Tenseig�t. A kov�cs ijedten h�k�lt h�tra, amint a kard lecsapott. De nem �t c�lozta, hanem olyasmit, amit csak a kard birtokosa l�thatott. A lev�gott fej �jra�ledt. Szemeiben felizzott a v�rv�r�s t�z.

- Hihetetlen… a fej �l… Minden eddigin�l hatalmasabb kardot kov�csolok bel�le, �s v�gre megmutathatom annak a kont�r Toutousainak, hogy �n vagyok a legjobb! –Kaijinbou teljesen l�zba j�tt. 

P�r nap m�lva Yaken egyed�l ment vissza a kard�rt. Sesshoumaru is elment valamerre. Sana� Aun t�rsas�g�ban, egy erd� sz�l�n �lt, a csillagokat n�zve.

Ek�zben Yaken bel�pett Kaijinbou barlangj�ba.

- Kaijinbou, elk�sz�tetted m�r a kardot, amit uram rendelt t�led?

- Igen. K�sz. A Toukijin –Yaken megijedt a kov�cst�l, aki az elk�sz�lt kardot, --mely k�r�l gonosz aura vibr�lt,-- a kez�ben tartotta, �s n�zte, megbabon�zva. –Inuyasha… most bossz�t �llok.

Azzal egy k�nnyed mozdulattal kett�v�gta a t�rp�t.

Sesshoumaru �gy tal�lt r� szolg�j�ra, a barlang por�ban fek�dve. Szeme �sszesz�k�lt, �s el�vette a Tenseig�t. Egyet suhintott vele, �s Yaken fel�bredt.

- H�? Mi van? Ah, m�r azt hittem, Kaijinbou kett�szelt… -Yaken nem b�rt fel�llni, h�t h�trafordult, �s megl�tta a l�bait, t�le nem messze. –Ah! T�nyleg kett�v�gott! De akkor –F�ln�zett, egyenesen ur�ra. –Sesshoumaru nagy�r! Megmentetted h� szolg�d �let�t –a kis gn�m szeme k�nnyes lett.

- Szedd �ssze magad! –Sesshoumaru nem hat�dott meg. –Tudni akarom, mi t�rt�nt.

Yaken k�szs�gesen odam�szott a l�baihoz, �s besz�lni kezdett:

- Nagyuram! Kaijinbou elk�sz�tette a kardot, �m az a hatalm�ba ker�tette. Bossz�t akar �llni a gyilkos�n.

Sesshoumaru, szok�s�hoz h�ven, sz�tlanul megfordult, hogy visszamenjen Sana�hez. Yaken gyorsan �sszekapta mag�t, sz� szerint �s mell�kesen is �rtve, majd ura ut�n iszkolt. 

Sana� m�r t�zet gy�jtott, �s mikor megl�tta Sesshoumaru�kat, fel�llt, hogy odamenjen, �s �dv�z�lhesse �ket.

- Sana�, ne mozdulj! –parancsolt Sesshoumaru.

A l�ny �ppen l�pett volna, de meg�llt, egy l�bon �llva, m�g csak nem is pislogott. Sesshoumaru elsuhant mellette, �s egy energianyal�bbal elv�gta k�t fa t�rzs�t, �gy, hogy azok kid�ltek. M�g�tt�k egy v�r�s szem� n� �llt, legyez�vel a kez�ben. Yaken felkapta fej�t.

- �n ismerem ezt a szagot! Ez annak a furcsa alaknak a szaga, aki azt a kart adta a gazd�mnak! A p�vi�nbund�s szaga.

Sesshoumaru v�gigm�rte a n�t.

- Yaken nem t�ved. A szaga t�nyleg olyan, mint Narakunak, aki t�rbecsalt engem azzal a karral. Ezt a nevet sohasem fogom elfelejteni.

 A n� lassan, vontatottan besz�lt:

- Te bizony�ra Sesshoumaru vagy, Inuyasha tisztav�r� b�tyja. �gy l�tom, okos vagy. �n

Kagura vagyok, a sz�lboszork�ny. Naraku egyik inkarn�ci�ja.

- Inkarn�ci�?

- A kard, a Toukijin, amit k�sz�ttett�l, Goshinki agyar�b�l k�sz�lt, aki szint�n Narakub�l j�tt l�tre.

- Nagyon �rdekes. Csak nem az�rt j�tt�l, hogy ezt elmondd?

- Nem. –folytatta Kagura m�zesm�zosan. –Nem �rzed? Goshinki szaga ott van a kardon. A Toukijin itt van a k�zelben. Nem is gondoln�d, milyen k�zel…

Azzal Kagura meglegyintette a legyez�j�t, ennek nyom�n er�s sz�l csapott Sesshoumaru arc�ba, f�lref�jta haj�t. A szellem viszont csak �llt, nyugodtan. Kagura pedig kivett a haj�b�l egy tollat, egy mozdulattal megn�vesztette, majd elrep�lt vele.

- Te vagy a kard tulajdonosa!

 Sesshoumaru felemelte fej�t, figyelte, m�g el nem t�nt a l�t�hat�ron, majd h�tra n�zett. Sana� m�g mindig �llt, ugyan�gy, ahogy megdermedt a k�r�s�re. A szellem halv�nyan elmosolyodott.

- Sana�, most m�r megmozdulhatsz.

A l�ny erre egy megk�nnyebb�lt s�haj k�s�ret�ben letette a l�b�t, pislogott p�rat, sz�tt�rva karj�t. Yaken �gy n�zett r�, mintha a l�ny elmebeteg lenne.

- Minden n� furcsa! –cs�v�lta fej�t.  

Sesshoumaru elment, otthagyva Sana�t �s Yakent az erd�n�l. A l�ny vissza�lt a t�zh�z. Nagyot s�hajtott. Zavarosnak tal�lta az eg�szet. �ppen ez�rt szinte �r�lt, hogy Sesshoumaru elment… b�r… nem tal�lta Yaken t�rsas�g�t t�l sz�rakoztat�nak. �lland�an besz�lt, hogy Sesshoumaru nagy�r milyen h�l�tlan vele, �s hogy nem �rti, mi�rt kell egy ilyen haland�t pesztr�lgatniuk. Sana� nem figyelt r�. Elgondolkozott, messze sz�llt. Most rendezte a gondolatait. Az ujjain sz�molta, mit tudott meg Sesshoumarur�l. Egy, a jellem�r�l: nagyon komoly, er�s szellem, de val�j�ban kedves. � szereti… m�rmint, nem �gy, hanem ink�bb mint a b�tyj�t. Azt�n: van egy ellens�ge; Naraku, aki bizony�ra nagy hatalommal b�r, ha inkarn�ci�kat k�pes l�trehozni… van az a Kagura, aki a szelet uralja. Valahogy �gy �rezte, fogj�k m�g l�tni. Viszont, rokonokr�l, bar�tokr�l nem hallott. Yaken egyszer motyogott valamit egy Inu-Yasha nev� valakir�l, de… ez volt minden. A l�ny nagyot s�hajtott. Akikkel utazott, gyakorlatilag idegenek voltak sz�m�ra. �m szeretett vel�k lenni. R� kellett j�nnie, �rzelmei tiszt�z�s�hoz m�g id�re lesz sz�ks�ge. H�t becsukta szem�t, �s Yaken monoton besz�de lassan egybefolyt, amint m�lyen elmer�lt saj�t lelk�nek ez�st�s t�z�ben…

Sesshoumaru sok�ra t�rt vissza, Yaken m�r elaludt. Sana� agg�dva figyelte a f�rfi arc�t, gondterheltnek l�tszott. Az oldal�n pedig egy �j kard volt. Sana� �rezte a fegyver erej�t, s l�tott a h�vely k�r�l halv�nyan derengeni egy gonosz �rnyat, ami azonban l�that�an nem akart �rtani Sesshoumarunak, s�t, mintha beh�dolt volna neki, b�r k�l�nben sem tudta volna a szellemet b�ntani… vagy a hatalm�ba ker�teni. Sesshoumaru le�lt az egyik fa t�v�be. Sana� odament hozz�.

-         Hogy van a karod?

-         Mintha nem is lenne.

Erre Sana� let�rdelt a szellem el�, �s massz�rozni kezdte a kez�t. Egy kicsit hallgattak.

- Pedig sz�pen javul. Persze, ha te is torn�sztatn�d n�ha…-- felpillantott, tekintet�k tal�lkozott –�j kardod van… ���… K�rdezhetek valamit?

- Nem. –Sesshoumaru elford�totta a tekintet�t, jelezv�n, hogy nem k�v�n t�bbet mondani. Sana� nagy leveg�t vett:

- Hol volt�l?

A szellem r�n�zett. „Vajon mit nem �rtett azon, hogy nem?” Megd�bbentette, mennyire nem tart t�le ez a n�. Honnan veszi, hogy nem nyeli le keresztbe? Ennyire naiv lenne? Persze, azt is k�rdezhetn�, hogy a legt�bb ember mi�rt hiszi azt, hogy minden szellem m�ni�kus t�meggyilkos… tal�n, mert azok is. 

- Ahhoz neked semmi k�z�d.

- Ahogy gondolod… -- Sana�n nem l�tszott, hogy a szellem megb�ntotta volna, �s nem is, na j�, egy kicsit t�nyleg, de csak nagyon kicsit. – �rzel m�r valamit?

- Zsibbad.

- Akkor most pr�b�ld meg egy kicsit egyed�l –�llt fel a l�ny. –�s mozgasd!

M�snap reggel Sesshoumaru m�r a bal kez�vel igaz�totta meg a v�ll�n l�v� bund�t. Yaken izgatottan rohant ura fel�.

- Sesshoumaru nagy�r! Hol volt�l olyan sok�, nagyuram?

- Nem mintha k�z�d lenne hozz�,… de magamhoz vettem a Toukijint…. �s ellen�riztem valamit. „Belegondolni is furcsa, hogy �n, a Nagy Sesshoumaru, egy pillanatra megijedtem t�le… Inu-Yasha �tv�ltozott.”

Sana� �szrevette a szellem arc�n �tsuhan� k�ts�get, de ezt nem mutatta.

Egy erd�be mentek, ahol s�r�n �lltak a f�k. Sana� Aun h�t�n lovagolt.

- Mi�rt j�tt�nk ide, nagyuram? –k�rdezte Yaken.

- Besz�lni akarok Bokusenouval. – egy hatalmas, �regnek l�tsz� f�hoz �rtek.

- Az ki? –tudakolta Yaken.

- Egy k�tezer �ves magn�lia fa.

Meg�llt az er�sen repedezett t�rzs el�tt, ami hirtelen megmozdult, �s egy v�ns�gesen v�n arc jelent meg rajta.

-         Sesshoumaru! Bizony�ra az�rt j�tt�l, hogy ap�d kardjair�l k�rdezz.

-         Ezt honnan veszed?

-         Az �n �gaimb�l k�sz�tett�k a Tetsusaiga �s a Tenseiga h�vely�t, mi m�s�rt l�togatn�l meg?

- Szeretn�m, ha elmagyar�zn�d nekem Inuyasha �s a Tetsusaiga kapcsolat�t! Inuyasha v�re megv�ltozott… �pp akkor, mikor a Tetsusaiga elt�rt… olyan lett, mint ap�nk�… vagy az eny�m.

- Az lehetetlen! Egy olyan f�lv�r, mint az �cs�d, soha nem lehet teljesen szellem.

- Kifejten�d b�vebben?